Az EU-n belül hordozhatóvá váltak a saját országban előfizetett online tartalomszolgáltatások
Az Európai Bizottság – a Digitális Egységes Piaci Stratégia első jogalkotási javaslataként – 2015 végén mutatta be rendeletjavaslatát az online tartalomszolgáltatások uniós tagállamok közötti hordozhatóságáról. Az európai uniós szerzői jogi reformcsomag részét képező rendeletet 2017. június 30-án hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában, de annak rendelkezéseit csak 2018. március 20. óta kell alkalmazni az Európai Unió valamennyi tagállamában.
A rendelet fő célja annak előmozdítása, hogy az Európai Unió egész területére kiterjedő digitális belső piac előnyeiből az uniós felhasználók minél inkább részesedni tudjanak. Ennek megfelelően kizárták az online szolgáltatások elérhetőségét leszűkítő földrajzi alapú tartalomkorlátozások (az ún. geoblocking) alkalmazhatóságát az olyan előfizetők esetében, akik ideiglenesen tartózkodnak az előfizetésük helye szerinti tagállamtól eltérő uniós országban. Ez azt jelenti, hogy az új szabályok értelmében például a Netflix filmeket és sorozatokat kínáló „online videotékája” vagy a Deezer-hez és Spotify-hoz hasonló, streaming alapú zeneszolgáltatók magyar előfizetőjének akkor is hozzá kell tudnia férni az általa egyébként a magyar előfizetése alapján elérhető filmekhez és sorozatokhoz, ha éppen Horvátországban nyaral vagy Spanyolországban jár üzleti úton. A szabályok alapján az előfizetőknek ráadásul az előfizetésük országában részükre biztosított feltételekkel és minőségben kell tudniuk hozzáférni a szolgáltatásokhoz az Európai Unió egész területén.
Az új rendelkezések kötelezőek minden olyan szolgáltatóra, amely térítés ellenében nyújt online tartalomszolgáltatást. A térítésmentesen kínált szolgáltatások (például online közszolgálati televízió- vagy rádiótartalmak) szolgáltatóira a rendelet nem ró ugyan kötelezettségeket, de önkéntes alapon szintén felkínálhatják a tartalmak hordozhatóságát regisztrált felhasználóiknak.
Az online tartalomszolgáltatók az előfizetők előfizetési helyüktől eltérő tagállamban való tartózkodásának átmenetiségét különböző eszközökkel ellenőrizhetik. Ilyen megoldás lehet például banki információk vagy személyi adatok – megfelelő adatbiztonsági követelmények betartása melletti – bekérése. A szolgáltatók az így nyert adatok alapján dönthetik el, hogy a felhasználó előfizetése mely tagállam területéhez kötődik leginkább és ehhez képest mennyiben tekinthető igazoltnak az eltérő tagállamban megvalósuló időleges tartózkodás. Ennek az ellenőrzési mechanizmusnak azért van nagy jelentősége, mert a szabályok révén az uniós polgárok továbbra sem nyernek lehetőséget arra, hogy az állandó lakóhelyüktől eltérő tagállamban az ottani előfizetők részére nyújtott online szolgáltatásokat vegyenek igénybe. Vagyis az adott esetben ugyanazon szolgáltató által az egyes tagállamok esetében eltérő tartalommal nyújtott szolgáltatások közötti különbség az Európai Unióban továbbra is fennmarad, ugyanakkor a szabályozás előrelépést jelent abban, hogy az előfizetők külföldi előfizetés hiányában is igénybe tudják majd venni e szolgáltatásokat, igaz ugyan, hogy „csak” a saját előfizetésüknek megfelelően.
Tekintettel arra, hogy az uniós szerzői jogi szabályozásra egyébként nem jellemző módon a célzott uniós jogi eszköz rendelet és nem irányelv formájában született meg, ezért annak rendelkezéseit 2018. március 20-tól minden tagállamban – azok nemzeti jogalkotás révén történő átültetése nélkül is – közvetlenül alkalmazni kell.